Marquesas

Francia Polinézia - Gauguin szigete Tahititól három órányi repülőútra találhatók a misztikus és vad Marquesas szigetek, ahol nem csak a táj vad az időjárás kikezdte kőzetek látványa miatt, hanem az őslakosok is, akik a múlt században még a legjobb falatnak tartották az érkező idegent.

Ma már a legértékesebb számukra a turista, aki nem csak békével, de élményekben gazdagon távozhat a szigetről. Ez az a hely, ahol a világ legváltozatosabb táját láthatjuk. Szinte áthatolhatatlan dzsungelek, festői völgyek és alig megközelíthető vízesések jellemzik. Látogasd meg Gauguin sírhelyét és emlékházát. S mielőtt elbúcsúznál, próbáld elképzelni milyenek lehetettek a festő utolsó napjai ezen a szigeten, távol mindazoktól, akiknek megpróbálta bizonyítani tehetségét. A búcsú talán nem is lehetne volna stílszerűbb. Az őslakók errefelé nyelvük kiöltésével és (ezzel egy időben) fejük rázásával üdvözlik és búcsúztatják ismerőseiket.

 

Az élet költségei, árak ⇒ Francia Polinéziában

 

A romantikus történet szerint 1901 szeptemberében Paul Gaugain vitorlát bontott, hogy az óceán szeleinek szárnyán eljusson a Marquesas-szigetekre. Nos, a valóság ennél sokkal prózaibb. A festő egy 554 tonnás, hangyáktól és csótányoktól hemzsegő teherhajóval utazott, s a bogarak csípései mellett a szintén arra tartó misszionáriusok csipkelődéseit is el kellett viselnie.

 

Miért vállalta mégis az utat? Mire számított, mit várt Nuku Hiva szigetétől, mely nem volt sokkal nagyobb, mint a hajó, amelyen utazott?

 

A művészettörténészek kedvelt szófordulatával élve a nyugati művészek keleten az újjászületést keresték, s bár a misszionáriusokkal töltötték az odavezető utat, azért ez mégsem annyira a keresztényi értelemben vett megtisztulás volt, sokkal inkább a mindennapok gondjai, megszokásai, s még inkább a konkurencia elöli menekülés. Az „eredendő bűnt" is más szemszögből látták, mint a hittérítők. Gauguin barátjának és családjának is sokszor írta: „A civilizáció hiánya számomra az újjászületés". Előszeretettel híresztelte magáról, hogy őt valójában a nyugati társadalom anyagiassága és a korrupció űzte el. A hajón vele utazó misszionáriusok a beszélgetéseikből más motívumokra emlékeztek. Ahogy mesélték, Gauguinre is nagy hatást gyakorolt Pierre Loti: Házasságom Tahitival című regénye, melyben így ír: „A fiatal tahiti lányok a bódító hőségben ártatlan természetességükben fekszenek a buja zöld pázsiton." A regény festői és a fantáziát nagyon is megmozgató képekkel ír Tahitiról. Ma már inkább egy pszichopata képzelgéseinek neveznénk, de az akkori Párizsban hatalmas könyvsiker volt.

 

Gauguin tudta, hogy művészeti irányzatát csak akkor tarthatja meg, töltheti meg mindig megújuló, csak rá jellemző tartalommal, ha igazán eredetit alkot, s ehhez témát csak az urbanizációtól távol találhat.

 

 

Mikor Tahiti, mint téma kimerült számára, már Marquesas tájai, egzotikuma, lakói, vibráló színei adtak ismét szárnyakat művészi fantáziájának. Ahogy mondta „Itt ismét tudok olyat alkotni, amit a bolond nyugati emberek majd megvesznek." A déli tengerről érkező levelei tele voltak panasszal, siránkozott kétségbeejtő anyagi helyzetéről, de legnagyobb fájdalma megértetlen művészete volt. Nem sokkal Hiva Oa-n bekövetkezett halála előtt egyik barátja ezt írta neki: „Küldetésed sikerrel járt, nem éltél hiába, beírtad a neved a halhatatlan festők sorába."  

 

 

 Még több információ és fotó: www.tahiti.com ,

 

Betöltés...
(1)
Pozitív értékelés (1) Negatív értékelés (0)

Ez is érdekelhet: