Mesesztráda: a Grimm-testvérek nyomában

Németország - Apám azt mondta, kilencévesen biztos el tudok számolni tízig, üssek össze egy top 10-et a német meseútról, de gyorsan, mert már itt a lapzárta. Egyébként ez a mániája, a top tíz, meg a hetet egy csapásra, de ő is csak most tudta meg, hogy ez egy Grimm meséből való... Na, mindegy, essünk neki.

Top egy

 

Apám azt mondta, hogy Hanauval kezdjem, a főtéren álló Grimm-szoborral, ahol Jacob áll, Wilhelm meg ül, és mindenki arra vár, mikor cserélnek helyet...

 

Tetszett a szobor nekem is, de jobban, hogy vacsora után lementünk sétálni az óvárosba, a folyó partjára, és két óra alatt 109 repülőgép húzott el felettünk, ennyit számoltam meg. Apám azt mondta, 60 kilométerre van innen Európa legnagyobb repülőtere, a frankfurti. Én frankfurtiban a levest ismertem eddig, és csak a virslit ettem ki belőle.

 

Top kettő

 

Steinau. Erről csak olvastunk, mert itt laktak gyerekkorukban a Grimm-testvérek, mi meg egy kicsit elaludtunk, így nem tudtunk megállni, siettünk Kasselbe, de majd legközelebb. Úgyhogy a top kettő legyen inkább Kassel.

 

Ez egy klassz város (ezt a szót az apám íratta ide), szerintem inkább furcsa, mert itt alig ismerkedik meg valakivel az ember, máris azt mondják neki, hogy "csüssz", vagyis szia.

 

Nekem a top kettőben három dolog tetszett. A legjobban a dokumenták. Ötévenként jönnek a művészek, készítenek egy szobrot vagy valami hasonlót, s ha a városnak kedvére való, akkor megveszik. A főtéren egyszer furcsa dolgok történtek. Bekerítették egy fél évre, hatalmas gépek dolgoztak, mindenki kukucskált, mit készít a művész ide. Aztán lebontották a kerítést, a tér meg ott állt üresen. A polgárok idegeskedtek, de jött valaki és megmutatta: a tér közepén fúrtak egy lyukat és abba állítottak - lefelé! - egy kilométer hosszan egy rézcsövet. Na, ennek pont a vége látszik csak a beton közepén. Tök jó, nem!?

 

 

 

 

Máskor meg egy éjszaka hétezer bazaltkövet hordtak erre a térre, s azt mondta a művész, hogy elege lett a városi bürokráciából, vissza a természetbe.… Tehát, akinek volt ötszáz márkája, az kapott egy bazaltkövet meg egy tölgyfát, és elültethette a városban… Öt év alatt fogyott el. Állítólag a bazaltkő a tölgyfának jót tesz. Na, de az inga ennél is érdekesebb.

 

Top három

 

Van egy Orangeri nevű, szépen nyírt kert és palota, most egy csillagászati kiállítást lehet látni. Egy hatalmas plafonról lelógó inga jár jobbra balra a csarnokban, s tíz percenként elüt egy fémtüskét, ezzel bizonyítja, hogy a Föld forog.

 

Akartam hozni egy tüskét, amikor épp senki sem volt a teremben, csak úgy, bizonyítékul, hogy ott jártam, de apám totál felizgatta magát. Pedig úgyse tudtam volna, mert egy nagyon vékony fémszállal odakötötték őket. Egy azért hiányzott, nem tudom, ki lehetett olyan ügyes...

A múzeumban tizenkét távcsövet állítottak fel, nem kell pénzt dobni bele, bárki kukucskálhat, sajnos a csillagokat nem láttuk, mert csepegett az eső.… Itt hallottunk egy történetet: a kert végén áll egy pavilon, abban egy fürdő, most restaurálják, valamikor a Napóleon unokaöccse vörösbort öntetett a medencébe és abban fürdött. Apám erre azt mondta, akkor Kasselben nem veszünk vörösbort, régi évjáratút meg pláne nem.

Egyébként ebben a városban semmi sem normális, de ezért tetszik nekem. Például a sétálóutcán villamos jár, és nem üt el senkit. A sportpályájuk is különleges, nem négyszáz, hanem ötszáz méter hosszú a kerülete, így aztán nemzetközi futóversenyt sem rendezhetnek. Ha azt mondtuk, hogy Budapestről jöttünk, akkor visszakérdeztek: Buda vagy Pest? Anyám szerint itt szeretik a magyarokat a németek. Mert kevesen vannak, tette hozzá az apám. Mindig ilyen semmiségeken vesznek össze.

 

Top négy

 

A Grimm Múzeum. Háromemeletes, és az benne az érdekes, hogy a lépcsőház fehér falára ráírták a Grimm-testvérek életének történetét. Hát én egyszer orra is buktam, mert nem a lábam elé néztem.… Apám azt mondta, hogy neki a Grimm-testvérek az ezermárkáson tetszik a legjobban. Gyorsan átszámoltam forintra, hát igen, egy gyereknek mesés összeg.

 

A múzeumban egyedül voltunk, de ahogy kiértünk, máris ott állt az ajtóban kétbusznyi japán gyerek. Na, szóval, a legfelső terem csupa sötétség, kis likakon át lehet kukucskálni a szép rajzokat, közben meg gyerekhangokat hallani, ők olvassák a meséket. Volt egy vitrin, ahová tizenhét különböző nyelvű könyvet raktak, köztük volt egy magyar is.

 

Én mindig azt hittem, hogy ezeket a meséket a Grimm-testvérek együtt találták ki, s írták meg, Jakob mondta a nagybetűket, Wilhelm a kicsiket, aztán cseréltek. Hát nem. Gyűjtötték őket. A Hamupipőket, a Csipkerózsikát, a Jancsi és Juliskát, A patkányfogót, a Békakirályt, a Brémai muzsikusokat, a Holle anyót, mindet, itt, a környéken. Először úgy adták ki a gyűjteményüket, mint egy tudományos munkát, de az a kutyát sem érdekelte. Aztán, amikor egy kis válogatást adtak közre, rögtön híresek lettek. De már elég öregen.

 

Top öt

 

Göttingen Kasseltől csak egy ugrás, itt annyi a bicikli, mint Pekingben. Én még nem jártam ott, az apám mondta, azt is, hogy ez egy egyetemi város, itt tanult Kőrösi Csoma Sándor, s itt volt tanár valami Gauss, aki ellopta egy Bolyai János nevű matematikus tudását... Kicsit bonyolult ez nekem, akit érdekel, nézzen utána a lexikonban. Göttingenben szépek a házak (ezt majd egyszer az apám elmeséli), nekem a Gänseliesel, a diákbörtön és a városháza széfje tetszett a legjobban. Mondjam?

 

A Gänseliesel azért, mert ő a világon a legtöbbet csókolt lány. Áll a főtéren, és minden elsős egyetemistának meg kell csókolnia, így megy ez már évszázadok óta, sőt, virágot is kap, ha segít levizsgázni.…

 

 

 

 

A diákbörtön nem a pincében, hanem az emeleten van, az egyetem épületében, az aula és díszterem fölött. Egy kis folyosóról nyíló három szoba, ide zárták azokat a diákokat, akik valami nagyobb csínyt követtek el, vagy megszegték az egyetem szabályait. A fal tele van rajzokkal és feliratokkal, a legrégebbi majdnem kétszáz éves. Apám teljesen elalélt, amikor megtudta, hogy Bismarckot is ide zárták diákkorában.

 

Top hat

 

De a városházáról nem gondoltam volna, hogy majd beveszem a top tízbe. Először lementünk a pincébe, a fele valamikor börtön volt, a fele meg egy nagy lyukas tetejű kemence, amit fűtöttek. Fönt a tanácsteremben ültek a városatyák, és minden lyuk fölött állt egy szék, télen, amikor üléseztek, alulról jól befűtöttek nekik, de ezt ők egy cseppet sem bánták. Na, de az a nagy tüzelés elég veszélyes lehetett, mert a falban állt egy titkos szekrény, kőből volt még az ajtaja is, ez volt a tűzálló városi széf.

 

Top hét

 

Göttingenből jó messzire mentünk, Bodenwerderbe, itt született Münchausen báró, aki oroszországi katonáskodása után, otthon fantasztikus történetekkel szédítette a kocsmába betérőket. A nyolclábú nyúllal, az ágyúgolyós holdjárással, a vadlibafogattal, a toronyjáró lóval. Ez mind látható a múzeumban. Én ezeket a meséket még nem ismertem, de amikor hazajöttünk, vettünk egy Münchausen báró kalandjait, igaz, csak antikváriumban kaptunk.

 

Boderwerdében van a világ legrészegebb utcája is, pedig ott nincs is kocsma. Alig egy méter széles és húsz méter hosszú, két ház közötti, de az egyik ház fala girbe-gurba, olyan, mintha a kőműves sokat ivott volna. Aztán megtudtuk, hogy direkt, és belül a szoba falának nincs semmi baja. A főtéren, a szökőkút körül meg csupa olyan kis mese szobor áll, amelyhez hozzá lehet nyúlni, és úgy készítették, hogy mozgatni is lehet őket.

 

Top nyolc

 

Hameln. Itt bekopogott a kocsiajtón egy ember és megkérdezte, van-e húszforintosunk, mert ő gyűjti a magyar pénzt s ez még nincs neki. Apám a százeurósokat akarta gyűjteni, de anyám rászólt, és így csöndbe maradt. Kiderült, a bácsi a népiskolán tanult magyarul direkt, szépen is tudott, adtunk neki egy húszast. Kiderült, korábban megnézte, mikor jár le a parkolócédulánk, visszajött és megvárt minket.

 

Hameln a Patkányfogó meséjének városa. Az utcán kis patkányokat festettek az aszfaltra, fesztiválokat és felvonulásokat tartanak, hisz a mesében a Patkányfogó furulyaszavára vonultak az állatok. Én azt hittem, hogy ez is egy Münchausen-történet, de aztán apu mondta, hogy Grimm-mese.

 

Itt már szinte csak színes faházakat lehet látni a óvárosban. A főtéren áll egy templom, előtte egy adag mosott ruha, meg egy bak, keresztben farönkkel, fűrésszel. Úgyse találná ki senki, inkább megmondom: esküvőt tartottak. Amikor kijött a pár, a mosott babaruhát felcsipeszelték egy szárítókötélre, majd kettévágták a fát, ez volt az első közös munkájuk.

 

Top kilenc

 

Bréma. Este egy szélmalomban vacsoráztunk, másfél-egy órát vártunk rá, pedig brémaiakkal voltunk, aztán elsétáltunk a Weser folyó partjára és egy favitorlás előtt nagy tömegbe ütköztünk. Tíz óra múlt, sötétedett már, és egy zsonglőr szórakoztatta a népet, sokat beszélt, jó humorosan, volt, amit még én is értettem, nagyon tetszett.

 

 

 

 

A brémai muzsikusok már nem annyira, mert egy pici szobor csak, de legalább másnap délben a főtéren előadták a történetüket. Csak az volt a baj, hogy akkor kezdődött, amikor a harangjáték, így mi először azt hallgattuk meg, aztán rohantunk vissza, hogy legalább a felét lássuk még a mesének.

 

Top tíz

 

Apa azt mondta, hogy írjam alá, Mezővári Ádám, de én nem akarom, mert ezt az egészet ő írta az én nevemben és különben is, nekem sokkal jobb a top tízem.

 

Top egy a vidámpark, Brémától nem messze, húsz márka a belépő, de utána minden ingyenes. Top kettő a kasseli szálloda, még sohasem aludtam ötcsillagos szállodában, lementünk az uszodába és az apuval csak ketten voltunk a pezsgőfürdőben. Top három egy metálroller, Göttingenben megígérte az apám, hogy vesz nekem, de még Brémában is hiánycikk volt, hétfőn hazafelé meg ünnep, boltok zárva. Top négy a brémai szálloda, a Treff, mert nem volt mélygarázsa, a recepciós meg bunkó volt, és azt mondta, hogy a szembelévő házban van egy közgarázs, álljunk be oda. Zárva volt, de az apám a kijáraton át beslisszolt, s amikor gyalogoltunk ki, találkoztunk a garázsőrrel: ő mondta, hogy egy óra múlva zár és csak kedden nyit ki újra. Jézus Mária! Mi meg vasárnap este indultunk haza. A többi toppal egyetértek.

 

Mezővári Gyula és Ádám, 1999. június

 

 

 

Németország       A Boden-tótól a Fekete-erdőig
Frankföld elbűvölő városai és kastélyai
Berlin, Potsdam és a Harz-hegység bűbájos városai
Drezda, Meissen, Szász-Svájc 
Tirol, bajor kastélyok, Dolomitok I.

Fotók: wikimedia.org, pixabay.com, shutterstock.com

Betöltés...
(6)
Pozitív értékelés (6) Negatív értékelés (0)

Ez is érdekelhet: